|
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy idegondolsz, kedves, mialatt
gyors kerék visz: sovár magányomat
hívja magányod, együtt vagy velem,
ahogy veled én, és ahogy nekem
vigaszt csak képzelt jelenléted ad,
fájdalmad fájdalmamban érzi csak
enyhülni szorítását szíveden.
Képzelt képzeleteddel képzelem,
hogy együtt vagyunk: az enyém kevés
volna, magában, míg így, szüntelen
kettőződve, mint tündér repesés
hoz-visz-cserél s egyszerre két helyen
egymásba zárva tart a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csókod
A csókod festi kékre az eget,
Szemed színétől...
» Minden órám...
Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén...
» Álmodom egy nőről
Álmodom egy nőről, akit nem ismerek,
forró és...
» Egyedül maradtam
Szívem hallgat, mint a sír.
Ráfekszik az...
» A magányosság lobogója alatt
Ó, egyed?li boldog óra!
A magányosság...
» Anna örök
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből...
|
