|
Majd álmaidban újra, újra várlak,
váratlan vendég, kit hív már az út.
Ne engedd, hogy a kapu előtt álljak -
ajtódat be ne csukd.
Halkan belépek. Melléd ülök este,
szemem a homályon át rád mered.
Amikor minden titkodat kileste,
megcsókollak és lassan elmegyek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Ha sírni fogsz
Ha sírni fogsz, majd sírok én is,
A könnyeket...
» Esti kertben
Esti kertben űlünk
Hallgatag,
Csend csobog...
|
