|
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai csöndes
izzása enyhén-rózsaszínre festett, fölemelte a napba.
Halvány ráncai árkából illanva suhant el a ritka homály,
s széthullt a tetőtlen lég egyforma-szövésű rétegein, míg
boldog közönnyel hullámlottak körötte és fölötte.
Ott állt sugaras jelként, haja fészkei csillagok apró,
szúrós fény-bogait ringatták, dús pillái alól
lassu csapásokkal szállalt a mezőkre a nyár.
Látta az összegyürődő órák titkait, ízeiben hallotta a hangok
égi beszédét, melyre a fül süketen tárul.
Vállai hajlásán villám cikkant, delejes tűz lobbant
gazdag melle iker-kúpjai közt, akaratlan
pillantásától hegy-tömbök porlottak darabokra. -
Ott állt sugaras jelként, ragyogó szeme-tükrén
biztos bölcsesség égett, - több és kevesebb a tudásnál,
ott állt, és a kezét felütötte a nyugtalanul-mozgó levegőbe,
mely szinte bírhatatlan-édes zizegéssel fonta körül -
s az éjbe-zuhant évek szűk alagútjain át
gőzölgő lihegéssel utánad iramló
rémet diadalmas mozdulatával a semmibe űzte.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mondjátok meg
Zúgó folyam árja,
Pacsirta danája,
Kis csillag...
» Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Vallomás
úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele...
» Készség
Mondd: bősz vadakkal küzdjek rengetegben,
Vagy...
» Nem volt nekem, szőke kis lány...
Nem volt nekem, szőke kis lány,
Egyebem a...
» Mi a nő?
Világnak vígsága
Férfinek gyönyöre,
Kebelén...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» A csermelyhez
Hová kis víz olyan sebessen,
Hová sietsz olyan...
|
