|
Ajkamba szállott pirosló vérem,
Hogy közelgő ajkad jöttére érjen,
Szemeim körül udvara támadt
Királyi csókod kívánt nyomának.
Hogy minden vágyad magába vésse,
Megnyílott karom lágy ölelése.
Szent aranyserleg lett az én testem,
Hogy kelyhébe téged szomjún vehessen.
S testté lett lelkem, beszédes lelkem,
Hogy csókká válva megváltód lehessen,
Hogy vérré válva vehessen néked
Egy cseppnyi-percnyi üdvösséget.
De a te szemed nem pihent rajtam,
Iramló ajkad nem lelte ajkam,
Szent aranyserleg bántotta tested,
Játszódó patak medrét kerested.
Mint csörtető szarvas erdei ágat,
Úgy tépett engem rohanó vágyad.
S mint vérrel rontott bíbor ivónál
Szép kényes szarvas horkantva retten:
Riadó gőggel, meglepetten
Sebzett lelkem partján megálltál.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretlek
Szeretlek,
mert sikoltnom kell, és visszhangra...
» Két harangvirág
Két harangvirág hintázott a domb oldalában,
s a...
» Minek tépted össze az én hű szivemet!...
Minek tépted össze az én hű szivemet!
Minek...
» Pirongatol, édesanyám
Pirongatol, édesanyám,
Mért néznek a legények...
» A lelkem fáj...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Esti szonett
Mint nyugvó úrnőt piperéz remegve
A néger rabnő...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Bennem élsz
Bennem élsz, mint évgyűrű a fában,
mint sejtmag...
» A tavaszi sziv
Kalimpál és kalimpál és
Kalimpál kicsit...
» Te vagy minden...
Te vagy minden gondolatom,
Te vagy minden...
|
