|
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakban állva kell kinézni messze,
mint tengerjáró szép bárkám után,
mint pálmás, kincses partjaim felé.
Most téged is szemet behunyva kell
a fájó mellből meríteni fel.
Mint eljövendő mesék neveit,
mint el sem jövő nóták ritmusát.
Messze vagy, messze. – Látlak minden este,
bárkámban vársz rám messze vizeken.
Énekled halkan legszebb énekem,
kezedben gyöngyös, fekete babér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelem
Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hog...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Városba érés
Elbúj a' nap, mindjárt fénnyével áldozik;...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Messze tőlök
Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföl...
» Valakit várok.
Valakit várok. Valakit várok.
Rideg szobámnak...
|
