|
Bőrödre zöld fényt lop a félhomály
s két szemgolyód egészen elsötétül.
Forró lehelleted a vállgödrömbe szédül,
nyakamra száll a pilleszárnyú száj.
A szíved lüktetése szíven üt,
feszes indák fonódnak derekamra,
te vagy köröttem fönn, lenn, jobbra, balra,
élő koporsó, átfogsz mindenütt.
Oldalam bordás tengerpartja mellett
hogyan hullámzik a hasad, a melled!
Fekszünk, lelketlen, mint az állatok.
Megindulnak félelmes áramok.
mint fellegárnyas föld felé a villám. -
Aztán burkot von a könny a pupillán.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyolc sor
Nem is tudom,
hogy mi van a gyönyör alján
hogy...
» Lankadtság
Szelíd légy, Kedvesem, szelíd, szelíd,...
» Csak a kereszten
A szerető s a szeretett
amikor izzó test a...
» Szonett egy színésznőhöz
A perzsa rabnőt pompásan játszottad:
rabszolgád...
» Chanson a párizsi szépasszonyokról
Szeress brit dámát: régi lordok
utódját,...
» Fehér leányszoba
Már két hete udvarlok Alkippének
fehér...
» Lefojtott válasz
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
» Méz és csók
Kis méh! te a füvet, fát
S virágokat...
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
|
