|
Tán bőröd más lehellet éri,
más száj becéz -
és árva lelkem nem kiméli
a szenvedés.
Vagy látlak szenderegni téged
más oldalán,
és forró, fojtott szavad éget
parázs gyanánt.
Nem, nem szerethetsz mást te mégsem,
te hű leszel,
magadat súlyos esküvéssel
jegyezted el.
- Miért a könny, a riadalmak,
ó, mondd, minek?
Hisz nélküled békét, nyugalmat
úgysem lelek.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Bolyongok
Hol van az a kis ház, hol kevesen járnak?
És...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» Tenger
Szép?... Ugye szép?
Ugye a víz folyó...
» Egy Deliláról
Szemeidben ragyog két vakító gyémánt;
Arczodon...
» Csak téged
Úgy mondom néked, mint egy leckét,
mert...
» A lelkem fáj...
A lelkem fáj... Isten ne adja,
Hogy most belém...
» Amikor a holdra bámultam s a távollevő kedvesre gondoltam
A hold a fényes tengeren dereng és
hatalmasan...
» Szerelem
Minek is kérded, neked hiúság,
csak mosolyogsz,...
|
