|
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a szívem, mint a zivatar.
Most szököm hozzád, mikor az ágyad
Értem vonagló bús testet takar.
Most szököm hozzád. Gázoltan, bénán
Roskadjon más itt nyögő gond alatt.
Én szököm hozzád - és ha elém áll
Ezer ördög és ezer nemszabad.
Rabszolgaláncom foggal széttépem
És neked viszem áldott ékszerül.
Várj, én úrnőm, a park közepében,
Mikor az éj palástja szétterül . . .
Ezt üzentem én, szegény rabszolga,
De résen állott rabtartóm, az élet.
Szegény testemet végigkorbácsolta
És még szűkebbre fogta rajt a féket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az áhitott csömör
Csak egyszer, csak egyszer
Rakhatnék elébük...
» Szeretnék átölelni...
Szeretnék átölelni ma egy embert,
Ki olyan árva...
» Az esthajnal szerelme
Őszikék dajkálta
ringó dalbölcsőben:
így...
» Szerelem
Emlékszel-e még erre? Lángoló fejjel,
lángoló...
» Dal
Szép szűz! mikor szivem deli
Pompájú képed'...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Ballada a hajdani hölgyekről
Mondjátok, milyen véget ért
A szép római dáma,...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» A tökéletes szépségről
Köd-szemhéj, álom-árnyu szem,
a költő fárad...
» Vilándból próba
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú...
|
