|
Vad szirttetőn mi ketten
Állunk árván, meredten,
Állunk összetapadtan,
Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
Egy ingás és zuhanunk.
Véres hús-kapcsok óvnak,
Amíg összefonódnak:
Kékes, reszkető ajkunk.
Míg csókolsz, nincsen szavunk,
Ha megszólalsz zuhanunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Számadás
Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Válás
Ha válsz, hogyan kacagjon a szerelmed,
hogyan...
» Mondd mit adjak neked
Mondd mit adjak neked, mi lenne méltó?
mondd mi...
» Megjöttél
Sárga fény ömlik, este lett.
Áprilisi szelíd...
» Kincspalotám
Van egy kis kéz: kopott a selyme,
És mégis,...
|
