Átok

Szerző: Kölcsey Ferenc

Láng vala keblemben, s ah késtél oltani lángom;
Szinte halék, s tőled nem jöve lyányka segéd.
Hívtalak, ah szaladál; ömlött szemem árja, nevetted,
S nem hallád, Echo mint veri vissza jajom.
Légyen egész éjjel - bár csókjaid árja habozzék
Arcán - mély aluvás, ó Chloe, pásztorodon.

Küldd el ezt a verset szerelmednek!

További versek honlapunkról:

» Népdalok a kornak
I Úgy ég a tűz, ha lobog, Úgy élek én, ha...
» Az apáca
Láng emészti keblemet Láng, nem mondható, Szenv...

Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a szerelmeslevel.hu weboldalra a héten.

Feliratkozás a hírlevélre!