|
Egy szegény kamasz
jött, én voltam az;
Kiasszony, mit ad a gazdagságából,
a piros ajkkal, fehér mellel bezártból?
Az utca sáros,
a szív éhes,
az embernek szeretni szükséges,
az ember magányos
és elveszett a többiek között.
Állok, állok,
és választ se várok,
mit tenyeredbe tennék szótlanul,
egyszerüen és hiánytalanul,
ahogy a mama teszi az asztalra
a tányérokat vacsora idején.
Gazdagnak nem hisz a szegény.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csak egymáshoz
Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztõ tüze...
» Bohó dalocska
Ha holló volnék, balga gyász a télben,
zord...
» A kék tűzeső
A kék tűzeső hamu lett.
Lemondtam a kóborlásról....
» Ilyen kinos, ilyen hosszu...
Ilyen kinos, ilyen hosszu éjszakám,
A mióta...
» Szívem, eszem
Ama diós tanyából
Egy kis vidor leányka
A...
» Láz
De jó, hogy jöttél, drága. Soha jobbkor.
Lázam...
» Elvirához
Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
|
