|
Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.
A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elválók
Menni fogunk, te öröm s boldog szerelemnek...
» A megcsalt leány
Ne nézz reám!
Bájolsz, de nem hiszek;
Ne szólj...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Névnapi köszöntés
Kár hogy a pap megkeresztelt,
Jobb volnál...
» Eddig volt, tovább nincs...
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
|
