|
Már elnyit a tavasz, varázsa széled,
Szép álma eltünt, el van zengve dalja,
Üde virágát nyári hő aszalja,
- Munkára int, küzdésre hí az élet.
A ló nyerít, a harc lármája éled,
Körülvesz, elborít küzdés zsivajja,
S a küzködő, - míg majd sír nem takarja -
Nyugalmat, enyhülést ritkán remélhet.
Leányka! ó ama tavasz korában
Miért kerestelek mindig hiában?
Eszmény valál, kit vágyam üldözött;
Most megjelensz, szívemmel játszva játszol,
Föl-fölmerülsz s megint eltünni látszol
E zajgó életáradat között.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halászleány
Kiment a lányka kis tavára,
A szőke fürtü...
» Megnyugvás
Maradj velem te csöndes szürkeség,
Te...
» Új-esztendői ajándékocska
Minthogy az új esztendőnek víg hajnala...
» Látom a szemed
Látom szemed: a hűt, a jót, a tisztát,
Mintha a...
» Elég
Nekem az is elég, hogy megláthattalak,
megölelhe...
» Coronatio
Annának víg bukását, könnyű vesztét
Jelentik...
» Álmok szőnyegén
Az álmaimból és reményeimből
szines, süppedő...
|
