Így, ilyen forrón, nem téged szeretlek,
szépséged énrám hiába ragyog;
elmúlt ifjúság, árnnyá hűlt napok:
régi sebeim sajdúlnak tebenned.
Nézlek: szép vagy, gyönyörű szenvedély,
és szemem hosszan a szemedbe mélyed;
álmodozva, tudom, veled beszélek,
fájó lelkem mégse hozzád beszél:
egy lányhoz beszél, aki vesztve rég:
arcodban őt keresem - arca mását,
csókodban - egy elmaradt csók varázsát,
szemeidben - két kihúnyt szem tüzét.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Úgy tudlak Téged Nem rejtőzhetsz el már előlem,
nem menekülhetsz....
» Most csak Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Aranybogár A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Mesét mondok Ott künn hüvös van kikeletkor,
Szívünkben...
» Szeressük egymást Mosolygva várom azt a perczet,
Midőn láthatlak...
» Napszonett A vén díványon hentereg a Nap,
Magával hozta...
|