|
Mintha egy hajszálon függne az élet,
úgy várom jöttét minden éjszaka:
szabadság, hír, dicsőség elenyésznek,
mihelyt megfújja s szól a kis duda.
Végre belép, félrehajtja a fátylat,
rám néz merőn és elindul felém.
Kérdem tőle: „Danténak te diktáltad
a Pokol verseit?" A válasz: „Én."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» John Andreson, Szivem, John
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
|
