|
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és elhagyott.
(A két szemem, ugye, milyen nagy?
És nem ragyog és nem ragyog.)
Konganak az elhagyott termek,
A bús falakról rámered
Két nagy, sötét ablak a völgyre.
(Ugye, milyen fáradt szemek?)
Örökös itt a lélekjárás,
A kripta-illat és a köd,
Árnyak suhognak a sötétben
S elátkozott had nyöszörög.
(Csak néha, titkos éji órán
Gyúlnak ki e bús, nagy szemek.)
A fehér asszony jár a várban
S az ablakokon kinevet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amióta
Amióta megláttalak,
Szebben süt a nap le...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Dionysos igy dalolt
Ugy tartogatlak most magamnak,
Mint nemes...
» Emlékezés
Midőn az est bibor sugára
Bucsúzva száll a kék...
» Leányhoz
Kedves leány, ne fuss, ne hagyj!
Hiszen te egy...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
|
