|
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg ezen gyönyörű ligetbe vezettél.
Im, látom, mint nyugszik oka keservemnek,
Ártatlan kínzója háborgó szívemnek.
Lágy szél, úgy fúj, hogy a levél ne lebegjen,
Ne talán álmából Kloe fel ijedjen.
De már ébred, s szalad: jaj utánna futok!
De nem; tőlem fut, s még haragjába jutok.
Inkább le heverek alúvó helyére,
Ezen boldog fűbe, melly ő hozzá ére;
Inkább fel nyomozom a virágok között,
Sebes lába mellyik csapáson költözött.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd...
|
