Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Eltüntél, mint a szép nyár... A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Esős nap A zápor ömlik; nem megyen misére,
S nem...
» Vágy Egy szent, egy égi csókot esd - leányka!
Zajongv...
» Lotti Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» Két sziv között A szív forrong, lázad - de vár is...
Látod,...
» Szomorú indulat Mi kesergő sok gondolat
Terheli bús fejemet?
Sé...
» A nap, a hó... A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet,...
» Az emlékezethez Zengő madár az elszáradt ágon,
Harmatcsepp a...
|