|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes vers
Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be.
Akárhogy...
» Csillagod föl nem kél
Az alkonyati keresztútnál
liturgia ez: némán...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Ne nézz rám...
Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem...
» A végén
Szótlanul nézlek és nem érzek semmit,
várok...
» A liljomok rondója
A liljomokba ritka mámor:
fehérek, kényesek,...
» Hódolás
Szem, oh szem,
Mennyei kék szem!
Szőke pompájú...
» A jegyes éneke
Uram, ölelj magadhoz engem.
Ma valami sír a...
» Egy hölgyhöz
Most látom, mily erősen
Valál szivembe...
» Szerelmes vers
Állnék vigyázba érted, mint a fenyvesek,
S nem...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Vallomás
Ne sírj. Megduzzadt ajkaid
ne ráncold....
|
