Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.
A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.
Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rádgondolva Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Két asszony A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Csupa közhely Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Bűvölő Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Léda ajkai között Az ajkaid közt rejtőznék el,
De a szemeid reám...
» Messze vagy Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
|