|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmes kelletés
Édes, az én arcom sápadt
s nem lesz soha...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» A csillagok szerelme
A vágyak hervadt levele
Tétova hull a földre...
» Igy is, úgy is
Elhagytál, elmentél,
Miért hagytál itten?
Elhag...
» Mindent neked adok
Tied ez a márciusi hóvirág
az asztalodon.
S az...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Lelkem kiszikkadt mezején
Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot...
» A virágnak...
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak...
» Tele van a kert virággal...
Tele van a kert virággal,
Vígan csattog a...
|
