|
Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?
Mért vagyok most olyan gyáva,
Aki másszor, mint egy páva
Voltam a felőltözött
Víg gavallérok között?
Azt is hányod a szememre,
Hogy most bús, komor vagyok,
És hogy már ifjú létemre
Mindenemmel felhagyok,
Én, ki másszor a lyánykákat
És egész kompániákat
Kedveltetni jól tudám. -
Úgy van: Lillát bírtam ám.
Most pedig már bús kedvébe
Szívem csak szomorkodik,
Őltözöm csak neglizsébe,
Két orcám halványodik;
Nem kedvellek társaságot,
Sem leányt, sem cifraságot. -
Úgy van: Lillát fájlalom. -
Óh te, eltűnt angyalom!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ha válni kell
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két...
» Szerettelek...
Szerettelek téged
S szerelmem jutalma
Lett a...
» Én is vóltam szerelmes...
Én is vóltam szerelmes,
Sziveken győzedelmes,
V...
» Szerelem volt
Oly messze, messze, messze már,
Hol az öröm s...
» Elválás
Itt a bucsúperc: válok. - Nem szabad!
Leomlok,...
» Elválás
I.
Egész világ van miközöttünk -
S hogy...
» Válasz
Egy ölelés, egy lopott csók után
Melynél...
» Köd szürkül...
Köd szürkül a tegnapi rózsa helyén,
Eltünnek a...
» Szakítottunk
Te véresre csókoltad a számat
és lihegve...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Az el-hagyattatott
Hagygy-fel, ó bús szivem! az aggódással!
Nints...
» Kis női csukák
Most elbocsátlak, kis női csukák.
Falánk...
|
