|
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a földön élünk,
És a sorsnak vad szeszélye
Gúnyolódva játszik vélünk.
Égi szikrát olt szívünkbe,
Melynek tüze perzsel, éget
Úgy szeretnők átölelni
Az egész nagy Mindenséget!
Szárnyakat rak álmainkra,
Vágyainkat fölcsigázza.
Úgy, hogy szinte elsorvaszt az
Örök szomjúságnak láza!...
S majd ha egykor alkonytájban
Az utunkra visszanézünk,
És a sárga lomb közt járva
Azt kérdezzük, el mit értünk?
Akkor látjuk, hogy meddő volt
Minden álmunk, küszködésünk,
S csak a sorsunk vad szeszélye
Játszott gúnyolódva vélünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Piros tüzből...
Piros tüzből sötét korom.
Szeretetből...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
» Kínai szerelem
Ó, asszonyom, nem önt szeretem én,
de még a...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Mi ez mit szívemben érzek?...
Mi ez, mit szivemben érzek,
S mit nem mondhat...
» Most
Most, amikor éjfelekig
kell dolgoznom...
» A szerelemhez
Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» A szerelmek tolonganak
A szerelmek tolonganak
A színevesztett...
|
