| A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam föl, milyen drága kincs is a... | Kihűl az illat, kihuny a lámpa, elhagy a vágy, könnyű szomorúsággal vegyül a maradék mámor. | Az a lány kit vártál, nem én vagyok
és nem leszek se tündér, se varázsló!
Beszélek, járok, élek... | Arra gondolunk legtöbbször, akit legjobban szeretnénk elfelejteni. | A válás olyan tragédia, amely egy idő után már gyanúsan hasonlít a megkönnyebbülésre. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A szerelem idővel szeretetté változik. (...) Vagy unalommá, esetleg gyűlölködéssé. | Ahol a bizalom hiányzik, ott a szerelem koszorújának hiányzik legszebb virága. | | Lehet, hogy Te elhagytál engem - de én nem hagylak el Téged! |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Amikor szerelmünk csökkenni kezd, azt sokkal nehezebben valljuk be magunknak, mint szeretőnknek. | Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
Félhomály csak delelő napunk.
De akárhogy kínoz is a... | Megcsókollak, te nekem adsz csókot, aztán elindulsz szótlanul, és magaddal viszed életem. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| | |
| Ha van lelked a szakításhoz,
Ha van erőd a feledéshez:
Szakíts, feledj! | Nem élhetek sem veled, sem nélküled! | A szerelem tragédiája nem a halál vagy az elválás. A szerelem tragédiája a közömbösség. | Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj. | Ha lehet, elmenekülök. Akkor is elmegyek, ha nem szeretnek, és akkor is, ha én nem szeretek valakit. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
| A boldogtalanság kimondása súlyos és tiszta fájdalmat jelent, mert a kapcsolat ajtaján benyitott a... | Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz. | Akit feledni akarunk, arra gondolunk. | A szerelem a csömörbe hal bele, s a feledés temeti el. | Az emberek azonnal elviselhetőek lesznek, ha megbizonyosodunk róla, hogy elhagyhatjuk őket. |
Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
| Tovább...
|
