|
Fehérzimankós téli éjszaka
Éjféli miséről mentünk haza,
S járt legelül, csuda hallgatagon,
A jegyző úrral Mária hugom.
A férfi szólt az erdő szélinél:
- Hallotta-é, kisasszony, mit beszél
Kettőnkről együtt a falu? - Tudom!
Sietve mondta Mária hugom.
A rozsvetés dűlőjin szólt megint:
- A szóbeszéd igaz lehetne mind,
Ha jönne vélem, - mindig egy úton...
- Igen! - felelte Mária hugom.
Mégegyszer szólt a szérüskert megett:
- Édes kis madaram! Fáradt lehet!
Adja a karját! - S ment hallgatagon,
Hozzásimulva Mária hugom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Kezem a kezedben
Hallod? Ez az a szél
mely kitépi a fák...
» Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? - űzfűz füt, füstül ürült...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Kosár
Telve kékes ibolya,
Rózsa, szekfű, rozmarin
Ill...
» Fiatal lány tavasszal
Megláttam magam a szemedben,
s tudtam, szép...
» Sándor estéjén
Könnyeim peregnek,
Szívem majd megszakad,
Kimon...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Fiam lelke
Szüretre kész szőllőnél lelkesebb szád,
kedvesem...
|
