|
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden szirma kényeskedve lebben.
Kivűl minden hiú szin, ámde ebben
Mélyen rejtőznek uj életcsirák.
A két kezed: fehér galamb, ha rebben,
Körülröpdös, s ha már pihenni vágy,
Csipődre ül, mely ringva óh mi lágy:
Afrodité se ringathatta szebben.
Tüzes szived ver boldogan, vadúl.
Ha tapsok riadója száll feléd,
A vágy illatját harmatozza rád ez.
Az ifjú szive tűzre, lángra gyúl,
A moralista csóválja fejét,
S elkomorodva néz reád a vates.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vágy
Királyi kertben liliom sóhajtoz.
Felhő...
» Szerelem szerelem után
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező...
» A Csók-csatatér lovagjai
Csók-csatatéren minden éjjel,
Mikor már sok a...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
» Táncoló tűzliliomok
/Daffodils/
Sétáltam, mint a felhő,...
» Fehér lábaid...
Fehér lábaid merre visznek téged?
Mondd meg...
|
