|
Eljön az idő,
amikor ujjongva
ünnepled érkező önmagad
saját ajtódnál, saját tükrödben,
s mindkettőtök egymásra mosolyog,
s azt mondja, ülj ide. Egyél.
Újra megszereted az idegent, aki magad voltál.
Adj bort. Adj kenyeret. Add vissza szívedet
önmagának, az idegennek, aki szeretett
egész életedben, akire fütyültél
egy másikért, aki kívülről ismer.
Vedd le a polcról a szerelmes leveleket,
a fényképeket, a csüggedt cédulákat,
hámozd ki önnön képed a tükörből.
Ülj le. Gyönyörködj életedben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Háladatlanság
Hazudság, amit írtam
Lánykák szerelmiről:
Ők...
» Édes érzés
Édes érzés a szeretet,
Mely nyilával...
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Fehérfüggönyös szoba
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki...
» Apage
Ne jöjj velem. Itt éj van, bús, beteg.
Keritő...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
|
