|
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Simogatás
Nincs szerelem
és vers sem
érik...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Megfagy a szív, ha nem szeret
Megfagy a szív, ha nem szeret;
És ha szeret,...
» Más kell
Elég a halódás. Nem izgat engem
a magány, a...
» A szépségének aszkétája
A szépségének aszkétája lettem.
Szépség-bolond...
» Ajándék
Lányka, még most is ragyog a szememben
szíves...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Az Öröm illan
Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép...
|
