|
Az elsötétülő szobák
Lázas, mély bánatát ki érti?
A fények bús eltávozását
Megérti nő, vagy érti férfi?
Ki hallja a növő homály
Egyhangú dallamát zokogni,
Az elvérzett szívnek halálát
Ki érzi fájón illatozni?
Négy szürke konok fal között
- Ott nem szólt zongora, se ének -
Fehér simitását ki érzi
Az alkonyat szép, lágy kezének.
Ájult sirással ki zokog...
Ha vaksötét már a szobája,
S a szél a fehér csipkefüggönyt
Némán befelé fújdogálja...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Ha látom arcát...
Ha látom arcát, boldogabb az élet,
reményem él,...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Szerelem
Tompán-derengő arcát, melyet alvó vágyai...
» Játék szerelmesemmel
A környéken harmonika
koronként könnyel...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Nagy tengerzúgását
Nagy tengerzúgását
Hallod-e szivemnek?
Haragos...
|
