|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy nap meg egy éj
Egy nap meg egy éj, mit a mámor adott,...
» Ó ne sirasd
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy...
» Hegyi beszéd
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Ha látom, galambom...
Ha látom, galambom,
Kendődet lobogni:
Ugy...
» Fehér éjszakák
Ismered-e az álomtalan éjet,
Mikor a szívünk...
» Nem urad és királyod
Kicsi leány, hidd el nekem:
Nincs olyan...
» Három napja
Három napja szivemen
hintázik a szerelem,
hintá...
|
