|
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők; hangjuk emberi
közelségből kezd felremegni,
s ha megszólalnak, már az ember
leheletüket érezi.
Jöjjetek közel, szólítsatok néven,
csak egyenként beszélgetve elébb.
Nem hangzik messze, de könnyebben ér el
a szívünk mélyére a halk beszéd:
a szerelem is egypár halk igével
remeg fel, amikor legjobban ég;
minden igaz szót megfontolva érlel,
csendesen mond ki az emberiség.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok,
hogy hallatsszon a hangotok,
ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy
a lármán túlharsogjatok:
- hajoljatok az emberek arcához,
s közelről, halkan szóljatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Találkozás
Szeretem a téli éjszakákat,
A síri csendet, a...
» Csodák
Felötlik,
valami piros, kékes délibáb,
s...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Vigasz
Be szép,
ha tiszta szavakon keresztül
feléd a...
» Szívemhez
Mi lelt megint
Szivem, te nyugtalan?
Ezer...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Mi a szerelem?
Süldő poéták, bikficek,
Ugyan ne csiripeljetek
...
» Ha mennél hideg szélben
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Elsõ szerelmemhez
Letûnt ifjúságom édes arany álma,
Hervadt...
|
