|
Ó, ne sirasd, hogy gyönge voltál
S egy üdvösséges pillanatra
Erősebb volt a csók hatalma
Gőgös, szemérmes lányságodnál.
Ó, ne sirasd! Egy pillanatra
Parancsoltak a szilaj csókok.
Hiába küzdött, átkozódott
A hazug erény sápadt ajka.
Halványvirágos lányszobádba
Piros tüzrózsákat dobálva
Győztesen benyitott az Élet.
Nevess! Nézd: menekül a mult.
Viszi magával a fakult
Sok vérszegény leányemléket.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» Legszebb versem
Az első versem rossz és hosszú volt,
s tőlem...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Dal
A vágyaim: smaragd s rubinkupék,
Kín-sineken...
» Magyar költő a XVI. században
Hajnalban a mezők füve harmatozik;
nap kél;...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Oh...!
Oh boldogság! árnyas zöld lugas,
Mért borul rám...
|
