|
Hegytetőre szállok kedvesemmel.
Szárnyaink vannak.
Ölelem derekát.
Már itt sem érzem a nagy összefüggést,
megszüntem a porszem-milliárd
egyetlen porszeme lenni,
aki forgószelekben forog
s lehull.
Nem érzem a világ-nagyság
iszonyú súlyát vállamon:
a csillag-titkok, csillag-dalok,
fogamzás, keletkezés, halál:
nem érdekelnek.
Megnőtt az életem.
Minden eltörpült.
Szeretek: én vagyok fontos és ő.
Töprengés nélkül éljük az édes törvényeket.
Fehérek vagyunk,
tiszták és ostobák, mint az ostya.
Lengő szakállú, öreg szikár pap
mutat fel minket a hegytetőn:
Íme, a szentség! Térdrehullni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert nagyon szeretlek
Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én...
» Szerelem és nemes szív
Szerelem és nemes szív mindig egyek,
miként...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
» Aranypénz-térdű szerető
Aranypénz-térdű szerető,
muzsikás, lángsisakos,
...
» A rózsa csügged
A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári...
» Fehér rózsa
Halvány és szende vagy,
Mint gyönge rózsaszál,
...
» Könyörgés
Egy tenyérből másikba. Billeg
le-fel a fél...
» A szerelem
Minek mondjátok egyre, szüntelen,
Hogy: égi...
» A szökevény Kupídó
Kis Kupídót kell keresnem,
Ha ki látta, mondja...
» Vilma emlékkönyvébe
Minden virágát életemnek,
Melyet még sorsom...
» Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
|
