|
Nekem nem kell a' valóság: -
Virágit ábrándjaimnak
Megöntözöm könnyeimmel,
Hogy számodra viruljanak.
Ó! tudom, te eljösz hozzám,
Midőn fájni fog az élet...
Elfogadlak meghajolva,
Mintegy megfeszített szentet;
És feltüzöm áhitattal,
Ábrándjaimnak virágát
Fájó szived keresztjére -
Mint egy halvány passiflorát.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az elhagyott
Csalfa volt hő esküvésed,
Változékony lenge...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Rózsák a rácson
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap...
» Emberi közelségből
A hangszórókat kezdik leszerelni
a költők;...
» Balatonon jár a hajó...
Balatonon jár a hajó,
A lány menyecskének...
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
|
