|
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel egynek érzem magamat.
Sok zsákot hordtam a kikötőben,
jó lesz elnyúlni a fák alatt.
A nap lehajlik,
rágondolok a kedvesemre,
ki messze túl van a hegyeken.
Most indul a hold nagy szalmakalapban.
És kettőnk közé piros fonalat sző a szerelem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szeretet nem puszta szó
Midőn rámleltél olyan voltam mint egy kivetett...
» Meddig szerelem?
Én nem voltam akkor én.
Mégis, hová lett száz...
» Ismeretlen
Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
|
