|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Marasztanálak, májusom
Azúr szemed, látom, már messze néz,
sziromhava...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Sohasem volt az szerelmes
Sohasem volt az szerelmes, aki
Mondja, hogy...
» Évfordulón
Jövök elédbe csókkal és virággal,
E tiszta...
» Gyöngy
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokkén...
|
