|
John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.
John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson, szivem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
» Gyere hozzám
Gyere hozzám, szeress engemet,
Aranyozd meg...
|
