|
Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.
Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.
Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.
Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az arany park
A fákon a virágzás fájó kéje
Borzong végig:...
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» Rhédey Catharina kis-aszszonyhoz.
Meg láta Ámor
Egy kis Leánykát, -
Szép, és...
» Szerelem édene
Eszemadta kisleánya, gyöngyalak,
Hej, mióta...
» A' Csere
A' csintalan leányok
Szünetlenűl perelnek
Rám,...
» Zaj, estefelé
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám...
» Mert sehol se vagy...
Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek,
nap,...
» A holdhoz
Hő vágyaim csak érted égnek,
Oh csendes éjek...
» Tündérmenet
A tücsök cirregve fölneszel.
Testem hűs álmokat...
|
