|
l.
Annyira kellesz, hogy - látod -
megtanultam hallgatni érted,
annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,
annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,
gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.
II.
Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak - elszakadt -
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Brilliáns
Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
» Kölyökkorom szerelmei
kölyökkorom szerelmei
legelső tán ha Jutka...
» Klárikához
Halványodva kerűlsz Klárika! engemet,
mint a'...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
» F. E. kisasszony emlékkönyvébe
Amit vágyad kivánt,
Reményed esdve kért,
Megadt...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
|
