|
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a jegenyét
És lelkem mindig énekelt
S csókolta a vihar egét.
Letörték legszebb ágamat,
Hajtottam újat s csöndesen
Megülték, mint a madarak,
A vágy, a jóság s szerelem.
S ha őket is elűzte mind
A végzet, mégis megmaradt
Egy álom, fájó és szelid,
Mint csíra tiszta hó alatt:
Hogy nem hiába nyílt az ág,
Madár hiába nem dalolt,
Hogy mindig lesz nekünk hazánk,
Ó jegenyék, ó csillagok!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óda Vénuszhoz
Lábadhoz raktam koronám s palástom,
Lábadhoz...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Csókok és szabaditások
Csókok, akiket, csókok,
Mindhalálig, akárhogyan...
» Jennyhez
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Álmot adsz...
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is...
» Szerelem
Szerelem...
Te bűvös arcú tündér!
Kinek...
» Elza
Elég csupán egy csöppnyi lábnyom
lépted nyomán...
» Elküldém az első lánynak...
Elküldém az első lánynak,
Kit szeretek, első...
|
