|
Fáradt lettem. A gondok elgyötörtek.
Álmos is vagyok. Itt a perc pihenni.
Szellemed suhogón beföd, körülleng,
Istenem. Bevonod szelíden édes
ízzel ajkaimat s a sárga mécset
elrebbenti tüdőd finom fuvalma.
Álmot adsz, puha és gömbölyded álmot.
Tér, idő: kusza gombolyagba romlik.
Akkor ölbeveszed becézve, lágyan,
eltévedt szeretőm kis szűzi testét
s mellém fekteted a habtiszta ágyba.
Halkan símogatom meleg pihéit:
pálmalombok alatt ölelgetőzünk,
cukros hóhegyeken futunk sikongva,
zizzenő búzaföldön összeforrunk
s érett csillagaid kibuggyant fénye
gyöngyösen, vizesen pereg le rajtunk.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Egy gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús...
» Érted
Csodálom a gyönge embert,
Kiről mondák, regék...
» Ah már egyszer engeszteld meg...
Ah már egyszer engeszteld meg
Kőkemény...
» Haladt...
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor...
» Siralmas
Csak a szép szemedet tudnám elfeledni,
minden...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
|
