|
Ó, drága fogság, melybe nem itélet,
nem erőszak, nem áruló cselek,
de édes felem szép szeme vetett,
s rabjául addig őriz, míg csak élek!
Megáldom azt a percet, napot, évet,
melyben foglyul ejtette szívemet!
Áldott a lánc, mely rámtekeredett,
noha föl-fölsír bennem még a lélek.
Rajtatok súlyos gond ül, bús rabok,
félvén a törvényt, rettegvén a bírát:
szerencsés rab, én boldogabb vagyok.
Száz drága szó, szelíden suttogó,
száz drága csók, szelíden csattanó:
ez kínoz, - ó, ez éltet engem inkább!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A boldogság titka
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom...
» Mint egy virág, olyan vagy
Mint egy virág, olyan vagy,
oly tiszta, szép,...
» Kapcsolatok
Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Áldott kezek
Sötét, nyomasztó éj borult reám,
Sápadtan...
» Boldog vagyok...
Boldog vagyok, boldogabb a rózsa
Bársony szirma...
» Orgonafa
Orgonafa kék virága
kihajlik a kert aljára
Biró...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Szerelmes ajándék
Vers helyett szivesen szőnék ma lompos
szőnyeget...
|
