|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nyár
Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák....
» Halászlegény dala
Szél és hab lecsendesűlt.
Int az éjmagány:
Nyíl...
» Óh szív! Nyugodj!
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny...
» Őszülő erdők rettegése
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben,...
» Hajnali nyomok
Látom: ma erre jártál,
Nyomot hagytál a...
» Ha szomorú...
Ha szomorú vagyok most is,
Mikor tudom, hogy...
» Amynt és Laura a fák között
Amynt
Laurám nyomát e zőld fák
Alatt...
» Megtartalak
Ha a hitem meg nem tart téged
Fehér virágnak,...
|
