|
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben, Mylitta,
És szépsége és elszántsága,
Legdúsabb szineit most virítja
A Szerelem, az igazi,
Oly szomszédos a komor Halállal.
Nyarat lelkem már nem is fájlal,
Száz szinű, pazar, szomoru kedve
Szórja sugarát kifogytáig
Őszt-borongató, szőke fejedre,
A te macskás, ifjú fejed
Lelkemből vert új koronájára.
Az Ősz nap-órája megállva
Figyeli szánk gyáva közeledtét,
Néha a köd hó-szagot érzet,
Agyaink színes avarra vetvék
S őszi erdőkből kidalol
Szerelmünk gyász-hitü rettegése.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
» Kit szeretek?
A gyöngéd lelkü asszonyt,
Csak azt tudom...
» Tarkómon jobbkezeddel
Tarkómon jobbkezeddel feküdtem én az éjjel,
a...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Vilma könyvéből
Kedves kisasszony, mondok valamit:
e szó:...
» Végtelenül
Tenger,
istenemre
tenger!
Minden...
» Reggeli Séta
Fehérszínű apró felhők
Futkosnak az ég...
» Az én szívem
Az én szívem játszik,
ingemen átlátszik,
másik...
» Minden ágon, minden bokron...
Minden ágon, minden bokron
A' csalogány...
|
