|
Őszülő erdők rettegése,
Gyásza van a szivemben, Mylitta,
És szépsége és elszántsága,
Legdúsabb szineit most virítja
A Szerelem, az igazi,
Oly szomszédos a komor Halállal.
Nyarat lelkem már nem is fájlal,
Száz szinű, pazar, szomoru kedve
Szórja sugarát kifogytáig
Őszt-borongató, szőke fejedre,
A te macskás, ifjú fejed
Lelkemből vert új koronájára.
Az Ősz nap-órája megállva
Figyeli szánk gyáva közeledtét,
Néha a köd hó-szagot érzet,
Agyaink színes avarra vetvék
S őszi erdőkből kidalol
Szerelmünk gyász-hitü rettegése.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» Déli árnyak
Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin,...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Én is drága, te is drága
Én is drága, te is drága,
Egyetlen fa két...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Márvány a homlokod
Márvány a homlokod,
Szemed sötét zafirverem,
Aj...
» Közelebb hozzád
Egy régi kép most lelkembe tolul,
Szünetlenül,...
|
