|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Azoknak a szerelme
Azoknak a szerelme tetszik nekem,
akik a...
» Szent Abbondio napja
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Te kis virág...
Te kis virág, kit ő tépett le nékem,
Már...
» Bankó lánya
Ment ügetve sötét arcczal,
Csak előre...
|
