|
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt széldulásos, viharos az éj,
s engem kerül az álom.
Ha gondolsz reám néha-néha még,
itt imbolyogva szállnak kalapomra
kristályos hópihék.
S ha rád lel néha egy-két boldog óra,
itt kacagnom kell, nem bírok magammal
és nap süt le a hóra. -
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Játék
Gyerekké tudnék lenni újra!
Játsznánk a földre...
» Katitzához keserűségemben
Én szép szeretőmet patak partra vitted,
Engem...
» Száz szerelmes szonett
Tudd meg hogy nem szeretlek és szeretlek,
mivelh...
» Vágyakozás a jelenre
Egy bizonyos pillanatban azt gondolta a...
» Dal
Amíg te nem szűnsz
Szeretni engem,
A bú is...
|
