|
Ragyog a menny, mikéntha gyémánt volna
S túl rajta fényesség sugárzanék ;
Villan az Alpeseknek havas orma.
Mint lélek, szerelemtül amely ég.
A majorokból füstnek kél a tornya,
A fákat megremegteti a lég,
S a kis Madesimo is olyanforma.
Minthogyha smaragdok szegélyzenék.
Pirosruhás leányok serge megy
Az ünnepedre, szent Abbondio,
S dalolnak ők, a víz s a fenyüfák.
Mi nevet úgy a völgyben? . .. Csöndesedj,
Én szívem, csöndesedj 1 . . . Ah mily múló
Az életünk, s mi szép is a világ
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gyöngyvirág
Be szép vagy, édes gyöngyvirág,
Fiatal és...
» Csüngője voltam
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Alszol
s szempillád alatt
szálldosnak barna...
» Kis jámbor
Falun kivűl a dombtetőn,
Veres kereszt...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Mert szemben ülsz velem …
Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod...
» Mint virágokon, úgy lépeget
Mint virágokon, úgy lépeget
s mintha röpítené...
|
