|
Csüngője voltam én Lucámnak
s ő rázott férfi s nő előtt.
Fogyó kincsemül, én-mátkámnak,
nem leltem nagyobb szeretőt.
Megpattant, hűvös tűzhelyemhez,
tejecskén nevelt életemhez,
nem leltem másik szenvedőt.
Nagyon kell, most hát Isten óvja,
kis csorba bögréjét, szivem.
Majd féltvén két kezébe fogja,
hisz érte bánattal izen.
Jó volt és rossz volt ő: embernyi,
most nem jó s nem rossz, ám szeretni
ma is lehet még szeliden.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Boldog pár
Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc...
» Neked
Jöttél színarany éjnek
jöttél fekete...
» Van olyan perc
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja...
» Ne kérdezd kedvesem
Ne kérdezd, kedvesem, hogy min tűnődöm...
» Pillanat
Volt azért egy pillanat,
ha nem is több...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Ha tudnám
Ha tudnám, hogy csak egy évet tölthetek,
Szelídl...
|
