|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hold a fák közt
A hold a fák közt
szikrázva süt;
gally moccan,...
» Szerelmeslevél
Csend van, a lomb közt fényküllő remeg,
lidérc...
» A dal szárnyára veszlek
A dal szárnyára veszlek,
s elviszlek,...
» "Dunári valczer"
Húsz éves voltam. Oh de szép idő az!
Húsz éves...
» Szerelem és barátság
A szerelem, Lidikém, ollyan, mint reggel az...
» Az is álom volt talán?
Csendes éjben, nyári éjben
Csillagodtól...
» Formáltál engem örömödre
Formáltál engem örömödre,
két könnyű lábbal,...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
|
