|
Van olyan perc, mikor szivünkben
Az élet lángja fellobog,
Van olyan perc, mikor azt hisszük,
Hogy lehetünk még boldogok.
Szép asszonyarcok hosszú sorban
Reánk ragyognak, intenek,
Velünk vannak a csókban, borban
Ámor és Bacchus istenek.
De oly muló a mámor üdve,
Elszáll az ámitó remény,
Nem igér édes boldogságot,
Miként a mámor éjjelén.
S míg ránk tolúl a végzet átka,
A mely lelkünkre visszajár -
Szívünk olyan, olyan üres lesz,
Mint a mámort adó pohár.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dalomhoz
Tarka lepkeként dalom
Hogyha útra kél,
Szégyenl...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» A szerelmes
Hah kié vagy most, ki csak értem égél,
Életem,...
» Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden...
» Elza szeme
Szemed oly mély midőn szomjazva ráhajoltam
Tükré...
» Gyöngyök perdülnek szét
Gyöngyök perdülnek szét. Jaj, odalett a...
» A szerelmes szemek
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató...
» Lili... lili... liliom...
Lili... lili... liliom,
Zenebona, milliom,
Nyug...
|
