|
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.
Én látom azt! - Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sorsunk
Szertebolygó árnyak vagyunk,
Mind, kik itt a...
» A mi háborúnk
Fölsírásaidnak könnyeit
Fölissza az én tudós...
» Midőn szerelmünk...
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» La France
Ez a te rózsád. Utcza, város
Pacsirtaszóval van...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Csillagos éj
Szeretnek.
Óh milyen könnyű a világ!
A...
» Külön világban
Külön világban és külön időben
éltél, be messze...
» Elmentél harminc éve
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Em...
|
