|
Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.
Nem érzed-é, miként zsibong a vak
Ámor rajja szemed körűl?
Ki mérget mézel, ki bilincset rak,
Fáklyát gyújt, nyílat köszörűl.
Én látom azt! - Szácskád rózsájában
Látok még egy nagy táborral:
Lelkemet gyomrozzák, s ő hiában
Küszködik annyi Ámorral!
Kettő pillantásodnak szárnyain
Repűle szívem várába:
Már most dombol leomlott hantjain,
Hallod? mint dobog a lába!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Mert túlságosan akarlak
Ki ott állott az útban,
Ellökni mindig...
» A hív Leányka
Az én szerelmesemnek
Természetét be-szívtam.
Mi...
» Boldog szerelem
Más a világ ábrázatja,
Másként látnak...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Ahogy
Nem amit adsz: a szád szétnyíló rése,
nyelved...
» Juliska
Senkihez Juliska férjhez,
Én kivűlem, nem...
» Az első szerelem
Szívem zsenge szerelmeit
El nem törli tehát a...
» Szilfa
A mélységet ismerem. Tapintom a gyökeremmel.
Te...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
|
