|
Elmentél harminc éve és még mindig szeretlek.
Emlékszel csókjaimra már halott ajkadon?
Nyolc gyermeket akartunk, de végül csupán egy lett.
Az emigránsok léte nyomor és siralom.
Szerelmünk sziklakő volt, nem virágág, mely fonnyad.
Nem változott, nem gyengült tizenöt év alatt.
Pedig a párzást, durva marcangolásnak mondtad
és gyűlölted. Ezért csak ritkán zavartalak.
De egyszer, haldoklásod előtt alig egy héttel
oly szorosan öleltél karod közé az éjjel,
hogy megpróbáltam. Csupa rákseb volt már a tested.
"Nem értem. Túlvilági gyönyörűség", lihegted
és rögtön elaludtál. Feltérdeltem az ágyra.
Először volt így - sírtam. Először s utoljára.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Az újj bor
Be jól esett, te kislyány,
Zsendült cseresznye...
» Gyakran jelensz meg álmaimban
Gyakran jelensz meg álmaimban,
Hidegen,...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» A szerelem és koponya
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
» A bokréta elhervadott
A bokréta elhervadott,
Leveleit emlékkönyvbe...
» Utazási vágy
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha...
|
