|
Én menni kivánok,
Daru, gólya s a fecske ha megjön,
Távozni kivánkozom én
El, messze hazába honomból.
Vándormadarak közt,
Szivem, te a legkülönösbb vagy:
Elköltözöl enyhe tavasszal
És visszasietsz hideg ősszel!
Isten veletek hát, hűkeblü barátok,
Ti derék fiuk, és ti dicső nők!
Már szárnyaimat kifeszítem
És szállok versenyt a nappal,
Szél szárnyán, fellegek árján;
Ám hogy hova, merre? nem árulom el.
Oh, vajha ki tudna repülni szivem,
Mint egy fészekbül, e földről,
Hogy rám ne találjatok újra soha,
S én visszatalálni ne tudjak!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hogyha lelkem felleg volna...
Hogyha lelkem felleg volna, melynek
Méhében...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» (Szűz arcád...)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi...
» Szerelem
ideje hogy szeressük egymást
hogy hidd ha...
» Ahogy nyarakban
Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű...
» A szépség üzenete
Mily jóságokat szeretünk benned. Szépség, mily...
» A jövendőbéli szerető
A kit én fogok szeretni,
Tudjon nyájasan...
» Emlékszel? Mire?
A perc után, a lobbanás után,
a fényszárnyak, a...
|
