|
Midőn szerelmünk nyílni kezdett,
Boldogságunknak vége volt.
Nem a nap a mi csillagunk, de
A sápadt, gyászos fényű hold.
Az alkony látta első csókunk
Könnybe borult szemeivel
És mint a zápor sírt az éj rá,
Mely üdvünket temette el...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hozzá
Asszony! rám ha veted bűbájos nagy szemed -...
» Rónaságon
Rónaságon álló
Terebélyes tölgyfa
Mindig nő,...
» Ó, jer felém...
Ó, jer felém, ha szunnyadok,
Halkan,...
» Jegenye lelkem
A sors megrázta lelkemet,
Mint a vihar a...
|
