|
Mint est homályán csermely tükörében
A gyászfüzeknek kétes árnyokát,
Mint fülemilének elhaló dalát
Távoli ligetnek hűves ernyejében:
Úgy látom én szűm félig húnyt tüzében
Első szerelmem bíbor hajnalát,
Úgy hallom első édes hangzatát
Föl-föl-rezegni keblem mély ürében.
Oh csak kevés perc kell még, és enyészik
A kétes árnyék… s a liget dala
A messze lengő szellőn elhala…
Oh csak kevés perc még, s e szív kivérzik,
Érezni megszűn kéjt és kínokat,
Sír lesz – reája több nap nem virad!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
» Nem merek rádnézni
Nem merek rádnézni: éjszakázó
fáklyaszemem...
» Haja, haja, hagyma-haja
Haja, haja, hagyma-haja,
Sír a leány: mi a...
» Hideg asszony
Ha százszor szép is, nincs igézet
A hideg...
» Korai még a konty nekem
Gyöngécske lány vagyok még,
ijeszt is fű-fa...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Tudom, hogy vagy
Tudom, hogy vagy: és megállok az éjben.
Állok...
» Eltűnt halott
Szerelmünk itt halt meg valamikor.
Hullj, lomb,...
|
